Prechod na navigáciu block menu Prechod na navigáciu Hlavné menu Prechod na navigáciu vodorovná

História - Történelem

Az első írásos feljegyzések szerint a „Kő kút melletti telep“ 1001-ben I. István király tulajdonát képezte. A telepnek megnőtt a jelentősége, mert rajta keresztül vezetett az akkor fontos kereskedelmi út, az ún. „só út“. 1030-ban ez a település már jelentős nagyságú volt, a XIII. században röviden Köbölkútnak nevezték.

1245-ben a király Torda Péternek adományozta a települést. Köbölkúti Torda Péter letelepítette a környéken a tatárok ellen harcolt katonáit, és szlovák valamint német telepeseket is hozatott.
1263-ban Köbölkút a Forgács család ősének – Hontpázmán nb. Andrásnak a tulajdona lett, majd pedig Hontpázmán nb. Ivánka birtokába került.

A törökök először 1543-ban foglalták el a közeli Esztergomot, majd az 1552. évi török háború a török hódoltság területét óriási módon megnövelte.
Az 1594-1595-ös háborúk során megkísérelték Esztergomot és Párkányt visszafoglalni. Sikerült is, ez a keresztény seregeknek nagy dicsőséget szerzett, de mérhetetlen nyomorúságot hozott a környék lakosságára. 1599-ben Esztergom és Párkány újra török kézre került, ez a török uralom pedig még további 140 évig tartott. Köbölkút és környéke ezalatt számos csata színtere volt. Csak az 1685. év hozta meg a teljes felszabadulást.

1701-ben e terület földesura Bottyán János volt.
1703-ban II. Rákóczi Ferenc felkelése környékünkön is igen gyorsan terjedt. Szeptember 25-én már 13 zászlóalj kuruc jelent meg Párkányban. 1706-ban végre sor került Esztergom ostromára. A város elvesztése nagy csapást jelentett a császáriaknak, mert Esztergom birtokában a kurucság összeköttetése a Dunántúllal egyszerűsödött. Ezért Esztergom visszafoglalására törekedtek. Egyheti ostrom után a város visszakerült a császáriak hatalmába.
A trencséni szerencsétlen csata (1708. augusztus 3.) óta a kurucok csillaga egyre halványodni kezdett. Bottyán 1709. szeptember 27-én tarnaőrsi táborában meghalt. Elvesztése az egész kuruc felkelésre végzetes csapást jelentett, mivel ő volt a lelke mindennek.
Ettől fogva a kurucvilág élete lassú haldoklásnak indult. A hosszú háború mindenkit kifárasztott, a nagy nyomorúságot pedig a pestis is tetézte. Végül a kuruc szabadságharc a szatmári békével ért véget. Nehéz idők voltak, a párkányi járást mindkét katonaság sarcolta. Nem csoda, hogy a lakosság nyugodtabb és biztosabb helyre menekült.

A szabadságharc a magyar nemzet számára minden tragikus következmény ellenére a társadalmi haladás jelentős eseményét eredményezte. Ferenc József császár 1849-ben kénytelen volt eltörölni a jobbágyságot, ami az egész országban, így Köbölkúton is hamar megmutatkozott.
A jobbágyság eltörlésével Pállfy Miklós herceg elveszette jobbágyait, 100 hold földet átadott a keletkező önálló földműves családoknak. Kiosztotta a falu alakuló főutcájának déli oldalán elterülő kertjét házak, gazdasági épületek, istállók építésére. A falu fejlődésével a szőlőművelés is újból fejlődésnek indult.

Köbölkút életében a 19. sz. derekán igen fontos esemény volt a Budapest-Pozsony-Bécs közötti vasútvonal építése. Ennek munkálataival 1851-ben jutottak el Köbölkútig. Falunk jelentős utazási csomópont lett.

Az 1. világháborút az Osztrák-Magyar Monarchia elvesztette, ennek következtében Magyarországot mint vesztes államot feldarabolták, elcsatolva területének háromnegyed részét. Köbölkút és környéke az 1918. október 28-án megalakult Csehszlovák Köztársaság része lett. Pállfy Miklós herceg birtokát az idetelepített cseh kolonistáknak mérték ki. Ekkor alakult a Kolónia, modern lakóépületekkel, gazdasági udvarokkal.
Az első csehszlovák állam évei alatt a falu hagyományos része is bővült. A lakosok száma akkor már elérte a 2100 főt.

Az 1. bécsi döntés alapján Dél-Szlovákia magyarlakta része 1938 őszén Magyarországhoz került. A falut újból Esztergom vármegyéhez csatolták. A polgárok élvezték az új helyzetet – a diákok anyanyelvükön tanulhattak, a hivatalokban is magyarul beszélhettek.
Az életszínvonalra azonban károsan hatott a közeledő háború. 1944-ben a németek megszállták Magyarországot, az oroszok elfoglalták Kisinyovot és Odesszát.
1944. szeptemberében Köbölkúton is összeszedték a zsidó családokat, és koncentrációs táborokba vitték őket.
Az év vége felé a keleti front már elérte Köbölkút vidékét is. Ádám-Éva napján a németek felrobbantották Párkányban a Mária-Valéria hidat. Köbölkút 42 napra közvetlenül a frontvonal mellett a szovjet oldalon rekedt. A falut a németek ágyúkkal lőtték, gyakoriak voltak a légitámadások, a lakosság a pincékbe menekült. Ekkor sok civil áldozata is lett az eseményeknek. Bombatalálatot kapott a templom is, a torony és a hajó is megsemmisült.

A faluba a háború után lassan tért vissza az élet. A megújult Csehszlovák Köztársaságban a környék a Párkányi járás része lett.
A falu felett, melynek döntő többségében magyar lakossága volt, ott lebegett a bizonytalanság és a félelem. Most ugyanis, hogy a németek és velük együtt a magyarok is a II. világháborút elvesztették, s emiatt kollektív bűnösökké nyilvánították őket, megvalósíthatónak látszott a csehszlovák vezető politikusok régi álma – nemzetállamot teremteni Csehszlovákiából.
Megkezdődött a németek kitelepítése, és a beneši dekrétumok alapján az itt élő magyarok felszámolása. Ezt három eljárással vélték sikerrel megoldani: reszlovakizálással, kényszerkitelepítéssel (55 családot, 208 személyt hurcoltak el) és a lakosságcsere keretében Magyarországra telepítéssel.

Az áttelepítés a köbölkútiakat nem sújtotta, ezt ugyanis 1948. június 10-én le leállították, bár 186 családban 855 személy számára már kiosztották az áttelepítésre kijelölt „fehér lapot“.
Ezért a „késésért” Hinora Sándornak, a falu szülöttjének lehetett köszönetet mondani, aki bekerült a lakosságcsere-egyezményt irányító csoportba. Beosztásának köszönhetően megtehette, hogy a szülőfaluja lakosságának kitelepítését egyre halogatta, a falu besorolását késleltette. Amikor pedig már nem volt további halasztási lehetőség, addigra az áttelepítést éppen leállították.
Hinora Sándor később Magyarországon élt, de halála után kívánsága szerint a köbölkúti temetőben került végső nyugalomra.


 

dnes je: 19.3.2019

meniny má: Jozef

webygroup

Magyar verzió
Úvodná stránka