Prechod na navigáciu block menu Prechod na navigáciu Hlavné menu Prechod na navigáciu vodorovná

O obci - A községről

POLOHA OBCE, JEJ ZALOŽENIE A PRÍRODNÉ PODMIENKY
A KÖZSÉG FEKVÉSE, MEGALAPÍTÁSA, TERMÉSZETI ADOTTSÁGAI

Medzi Dunajom a Hronom na úpätí južnej časti kopcovitého terénu, presne v strede na deliacej čiare medzi obomi riekami, sa rozprestiera vidiecke sídlo Gbelce – Köbölkút.

Rovinný terén smerom k Dunaju je vhodný pre pestovanie obilia, ovocia a viníc. V severnej časti chotára, sa vďaka močaristému terénu, Parížskeho kanála, pestuje trstina. Eldorádo vtáctva, vzácne rastliny a vôbec nachádzajúca sa flóra a fauna v prostredí trstiny, dáva mimoriadny význam obci. Južná oblas a čiastočne aj západná je typická pre bohaté listnaté lesné porasty.

Obec Gbelce – Köbölkút v praveku a v čase stredoveku bola výhodná pre zažudňovanie, čo nakoniec dokazujú aj bohaté vykopávky a dokumenty z týchto dôb. Na vidiek dnešného juhozápadného Slovenska sa prvotiny požnohospodárskej výroby, Lineárna keramická kultúra, presunula z územia dnešného severného Maďarska. V 4. storočí pred Kristom sa charakter počasia podstatne zmenil k horšiemu. Aj to bolo možno príčinou, že v okolí obce sa z tohto obdobia nenachádzajú žiadne stopy po usadlostiach žudí.

Podža krážovských archívnych dokumentov, význam tohto územia vzrástol v XI. storočí. Na území vedža „kamennej studne“ založili krážovský hospodársky majer. V kronike maďarského krážovského dvora v XIII. storočí nazývali v skratke Köbölkút, v preklade „ Kamenná studňa“, resp. „Studňa z kameňa“.


 

Köbölkút község a Duna és a Garam választóvonalán, dombos vidék déli nyúlványán terül el.

A Duna melléki sík talaj alkalmas gabona, szőlő, ill. gyümölcs termesztésére. A határvidék északi része, a Párizsi - csatorna mocsaras talajának köszönhetően, náddal benőtt. A falu különlegességéhez tartozik a környező nádas állat - és növényvilága, amelyben védett növény - ill. állatfajok sokasága él. A községet déli és részben nyugati irányból gazdag lomblevelű erdő övezi.

Köbölkút az őskorban és a középkorban sűrűn lakott település volt, ezt bizonyítják a korabeli iratok és ásatási leletek. A lineáris kerámiai népművészet elemei Szlovákia délnyugati részére Észak - Magyarországról kerültek át. A Krisztus előtti 4. században ezen a vidéken az időjárás jellege alapvetően rosszabbra fordult. Talán ezzel is magyarázható, hogy ebből az időből nincsenek a faluban településre utaló nyomok.

A királyi levéltári adatok alapján a terület jelentősége a XI. században megnőtt. A "kőkút" mellett létrehozták a királyi gazdasági majort. A XIII. századbeli magyar királyi udvari krónikában a község neve rövidítve Köbölkút - ként szerepel, fordításban "Kőkút" ill. "Kőből kút".

 


 

Ján Stampay - Stampay János

Najvýznamnejšou osobnosou obce Gbelce bol miestny riaditež školy, učitež a organista Ján STAMPAY. Narodil sa 7. decembra 1864 v župe Bars pri Leviciach. Svoje stredoškolské roky a  pedagogické štúdiun ukončil v Leviciach. Hral vežmi dobre aj na klavír. 17. septembra 1891 ho zvolili za učiteža a organistu v Gbelciach, kde pôsobil takmer 70 rokov svojho života a tu aj zomrel.

Jeho obdivuhodná aktivita popri učení a hudbe sa zameriavala aj na literatúru, hlavne na morálnu výchovu, na oddychové čítanie, ako aj na historické dokumenty. Napísal veža diel krásnej literatúry, historické, pedagogické ale aj sociálno – pedagogické diela. V roku 1895 vydal spevník – piesne a modlitby katolíckej cirkvi, ktorý sa stal vežmi vyhžadávaným dielom s touto tematikou. Za vydanie tohto spevníka ho v roku 1902 vyznamenali rádom „Croce di benemerenti“. Jeho kniha má titul „Piesne, modlitby a pohrebné obrady katolíckej cirkvi“. V Gbelciach učil do roku 1934, kedy odišiel do dôchodku.

Zomrel 27. januára 1960. Na jeho rodnom dome je dnes pamäná tabuža. Hlavná ulica a ZŠ s  vyučovacím jazykom maďarským nesú jeho meno.

 

Ján Stampay

 

Köbölkút község legjelentősebb egyénisége Stampay János, a helyi igazgató - tanító és kántor volt. Bars megyében, Léván született 1864. dec. 7-én. Középiskolai és tanítóképzői tanulmányait Léván végezte. Kiváló érzéke volt a zenéhez, nagyszerűen zongorázott. 1891. szept. 17-én megválasztják Köbölkút kántortanítójává, közel 70 évig munkálkodott a faluban, s itt is halt meg.

Bámulatos tevékenysége a tanítás és a zene mellett az irodalomra is kiterjedt, főleg az erkölcsnevelő, szépirodalmi és a történeti művekre. 1895-ben kiadta énekgyűjteményét, amely kedvelt olvasmány lett. Ezért a munkájáért 1902-ben "Croce di benemerenti" érdemrenddel tüntették ki. A könyv pontos címe: Katholikus egyházi énekek, imák és temetési szertartások. Köbölkúton 1934-ig tanított, majd nyugállományba vonult.

1960. január 27-én halt meg. Volt családi házán emléktábla őrzi a nevét. A községi főutca valamint a helyi magyar tanítási nyelvű alapiskola az ő nevét viseli.


 


Magyar verzió
Úvodná stránka